Tehát: fogta magát a köcsög kék metró és meghalt.
Vezető:  Tisztelt utasaink! Sajnálattal közöljük, hogy a vonat nem bír tovább haladni, mert előttünk lerobbant egy másik. Szíves türelmüket kérjük!
  Eltelt 5-10 perc, amikor újra megszólalt.
Vezető:  Tisztelt utasaink! Sajnos a gép még mindig előttünk van, kérjük várjanak tovább!
Én:  Anyád.
  Eltelt újabb 5-10 perc.
Vezető:  Kedves utasaink! Még mindig nem bírunk haladni... várnunk kell, amíg... nem lesz magasabb a feszültség.
Egy leleményes utas:  ITT MÁR ELÉG NAGY A FESZÜLTSÉG!
  Megint eltelt vagy negyed óra. Már kurva meleg volt. Egyik munkatársnőmmel utaztam, akit éppen az ájulás kerülgetett, ezért különböző "kullancsos" történeteimmel próbáltam benne tartani a lelket. Aztán ismét megszólalt az úr hangja.
Vezető:  Kedves utasaink! A másik vonatot elszállítják. Öt percen belül, be tudunk menni a Népligeti megállóba és akkor kinyithatom az ajtókat.
Egy másik utas:  Szerencséd!
  És öt perc után TÉNYLEG beértünk a megállóba. Emberek tolongta ki, miközben mások akartak bemenni! A kijövők szóltak az újaknak, hogy megállja van, mert nem megy ez innen sehova se, de mindenki leszarta. Majd megszólalt az állomás.
Diszpécser:  Tisztelt utasaink... NE SZÁLLJANAK FEL ARRA A JÁRMŰRE, MERT KOCSISZÍNBE MEGY!
  Kuss. Mindenki meredt maga elé.
Vezető:  Tisztelt utasaink! Úgy tűnik mégis csak visszamegy ez a vonat a végállomásra...
Diszpécser:  AZT MONDTAM SENKI SE SZÁLLJON FEL A JÁRMŰRE!
Vezető:  Mi van?
  Még öt percen keresztül állt néhány száz ember a megállóban és csendesen nézett a metróra, mint borjú az új kapura. Majd a szekruitty mindenkit felzavart a metróra!